A kalciumhiány jelentős hatással van az állomány egészségére

A kalciumhiány egy olyan állategészségügyi kihívás, melyet gyakran alábecsülnek. Az elléskor fellépő kalciumhiány, más néven tejláz esetén a tehén nem tudja elég gyorsan mozgósítani a kalciumot a csontjaiból ahhoz, hogy a vérben biztosítsa és fenntartsa a megfelelő kalciumszintet. A továbbiakban az ellési bénulás előfordulásáról és megelőzéséről lesz szó.

Az ellés után bekövetkező tejtermelési csúcs miatt a kalciumszükséglet ugrásszerűen megnő. Ennek oka nemcsak a tej, de a kolosztrum termelésében is keresendő, amely kétszer annyi kalciumot tartalmaz (2,4 gramm/liter), mint a normál tej (1,2 gramm/liter). Azok a tehenek és üszők, amelyek az ellés előtt sok kolosztrumot termelnek, sok kalciumot is veszítenek. Ennek következtében étvágyuk csökken, szervezetük energiamérlege pedig negatív irányba tolódik el. Ez azért történik, mert a tehén szervezetének túl gyorsan kell alkalmazkodnia a jelentősen megnövekedett kalciumszükséglethez.

Egy tejgazdaságban átlagosan az állomány 5-6%-át érinti az ellési bénulás, ami nemcsak a tejhozamot csökkenti, hanem a termékenységet is befolyásolja, legrosszabb esetben pedig elhulláshoz vezethet. A tejláz különösen a nagy tejhozamú és a többször ellett teheneket érinti. Az egészségi állapot optimalizálásához és a kalciumhiány megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy az állatok megfelelő mennyiségű szárazanyagot, kalciumot, foszfort, magnéziumot és D-vitamint fogyasszanak.  

Mikor lép fel kalciumhiány?

A kalciumhiány általában az ellést követő 48 órán belül jelentkezik, de kialakulhat közvetlenül az ellés előtt vagy közben is. Ellés közben akkor fordul elő, ha a folyamat elhúzódik, esetleg leáll. Ez nagy kockázatot jelent mind a tehénre, mind a borjúra nézve. Átlagosan elmondhatjuk, hogy a tehenek 50%-a, illetve az üszők és második laktációs tehenek 25%-a kalciumhiányban szenved, melynek következményeként az ellés során vagy után ellési bénulás léphet fel.

Az ellési bénulással küzdő állatnak nincs étvágya és kevesebbet mozog, fülei pedig gyakran hidegek. A vér alacsony kalciumszintje miatt a vázizmok sem működnek megfelelően. Ennek következtében előfordulhat, hogy az állatok például már nem tudnak rendesen felállni. A kalciumhiány más izmokat is érint. Az ellés és a méhnyak záródása szempontjából ennek súlyos következményei lehetnek, de minden más szervre, például a szívre és a bendőre is hatással van. Statisztikailag a tehenek több mint 5%-a pusztul el ellési bénulásban.

Mi okozza a kalciumhiányt és az ellési bénulást?

A kalcium a tehén vérében és csontjaiban egyaránt megtalálható. A tejhozam növekedésével a kalciumszükséglet is megnő. Amikor a tehénnek hirtelen több kalciumra van szüksége, elkezdi felhasználni a vérben található kalciumot, melyet aztán a csontokból, vesékből és a bélrendszerből pótol. Ez a folyamat azonban eltarthat egy ideig, így a kalciumhiány továbbra is fennáll a szervezetben (Bosseart, 2009).   

Sajnos sokszor megfeledkezünk arról, hogy a kalciumhiány a bendőműködésre is negatív hatással van. A bendőmozgás leáll, így az állat nem tudja lebontani a takarmányt. Ez egy ördögi kör, melynek következtében a tehenek egészsége kerül veszélybe. Ilyenkor a takarmányban található kalcium gyakran egyáltalán nem tud felszívódni, így ellési bénulás lép fel.

Melyik hormon felelős a kalciumért?

A kalcium anyagcsere szabályozásában több hormonnak van szerepe. A parathormon (PTH) csökkenti a vizelettel ürülő kalcium mennyiségét, illetve a kalcium bélrendszerből történő felszívódásáért felel. Ehhez aktiválnia kell a D-vitamint, ez a folyamat azonban csak az ellés után egy-két nappal kezdődik meg. A D-vitamin mellett a magnézium is nagyon fontos, mivel ez az ásványi anyag szabadítja fel a parathormont. Magnéziumhiány esetén a PTH nem tud aktiválódni, így kevesebb kalcium tud felszívódni a szervezetből. 

Az ásványi anyagok közül fontos szerepe van még a káliumnak is. A takarmányadag magas káliumtartalma ugyanis szintén a magnézium nem megfelelő felszívódásához vezet. Továbbá azon tehenek 80%-ánál, amelyek az ellés után nem állnak fel, a vér foszforszintje is alacsony (Goff et al, 2014). 

Támogassa állatait az ellés körüli időszakban

Köztudott, hogy az ellés során számos kihívásra kerülhet sor. A kalciumhiány megelőzése érdekében fontos, hogy az állatok elegendő kalciumhoz, magnéziumhoz és foszforhoz jussanak. Az AHV StartLac Paszta olyan diétás takarmány, amely csökkenti az ellési bénulás kockázatát. A termék egy olyan, a tejelő szarvasmarhák számára a legmodernebb ismeretek szerint kifejlesztett készítmény, mely könnyen felszívódó kalcium pidolátot tartalmaz.

A kalcium mellett magnéziumot, foszfort és aktív D3-vitamint fokozza a termék hatását. A D3-vitamin segíti a kalcium és foszfor felszívódását a csontokból és a bélrendszerből, javítva az állatok általános és kalcium-anyagcseréjét. 

Tanácsaink a kalciumhiány megelőzésére?

Az AHV szakértői azt tanácsolják, hogy az ellés előtt körülbelül 24 órával adjon a teheneknek AHV Milk Start bóluszt. Így biztos lehet benne, hogy állatai mindenhez hozzájutnak, amire az ellés során szükségük van. Az AHV Startlac Pasztát közvetlenül az ellés után ajánlott beadni, hogy a tehenek gyorsan megfelelő mennyiségű magnéziumhoz, kalciumhoz és foszforhoz jussanak. A paszta ráadásul energiával is ellátja az állatot, így segíti, hogy ellés után minél előbb újra elkezdjen enni, a szaporodási folyamatok pedig újra beinduljanak. Így már a laktációs időszak elején optimalizálni tudja az állatok egészségi állapotát.